Itt vagy: KezdőlapVilágjáróPincészet, az erdélyi Bátoson - Vendégségben a Denevérnél

Pincészet, az erdélyi Bátoson - Vendégségben a Denevérnél

liliac pincészetMielőtt bárki is Batmanre asszociálna, sietek leszögezni, hogy Gotham Cityről nem lesz szó, ellenben egy érdekes és vadiúj erdélyi pincészetről igen. A Szászrégentől északra fekvő Bátoson található Liliac pincészet neve magyarul denevért jelent, ezt választották az osztrák tulajdonosok mint az Erdély-marketing a világban leginkább ismert képét.

Valljuk be nyugodtan, Szászrégen (Reghin) vidéke nem úgy lebeg lelki szemeink előtt, mint a legfelkapottabb erdélyi borvidék, sőt (!) a vájtfülűek se nagyon hallottak még itteni borokról. 

Persze a környék nagyon is felkapott a hazai kirándulók, turisták körében, erre van például Marosvécs (Brâncovenești), ahol a híres várkastélyban alapította meg a tulajdonos, gróf Kemény János az Erdélyi Helikont, a kisebbségbe került erdélyi magyarság legfontosabb irodalmi és nyelvi egyesülését, de a kastélykertben található gróf Wass Albert író síremléke is. A borvidék egyébként régen is létezett, akkoriban Bátos a Mezőségi borvidék marosi kerületéhez tartozott, egy 1870-es felmérés szerint 127 hold szőlővel, amivel kiemelkedett a környező falvak közül.

A Maros északi mellékvizei amúgy is ideális feltételeket kínáltak a szőlő- és gyümölcstermesztéshez, így a Bátost is érintő Luc pataka, vagy a Maroslekencénél (Lechinta) a folyóba ömlő Kapus. Az éghajlat kontinentális jellegű, a csapadék a hazaihoz hasonló 6-700 mm, a talaj-hardver pedig tengeri üledék, márga és agyag, homokkő és egy kis homok, amire tuti jó erdőtalajok települnek, így adván meg mindent a szőlőnek a boldogsághoz. A borszőlő jelenlétéhez ez talán még kevés lenne, de nem szabad megfeledkezni az 1200-as években betelepülő szászokról, akik már akkoriban is igen innovatív népségnek számítottak, így a borászat kérdéskörében is komoly előrelépéseket tettek. Akiben esetleg felmerül, hogy Erdély ezen része nem tartozik a szászföldhöz, annak jelzem, hogy a közeli Beszterce (Bistrița) városa egyike ama hét erődített településnek, amelyről Erdély a német nevét – Siebenbürgen – kapta.

II. Andrástól az állami gazdaságig

Szászrégentől Bátos felé haladva Dedrád (Dedrad), majd Dedrádszéplak (Goreni) következik, mindkét település a valamikori borvidék része, mára már elenyésző mennyiségű szőlővel, előbbiben talán 30 hektár, míg az utóbbiban 8-10 hektár szőlő maradt napjainkra. Bátosra érve aztán változik a helyzet. A már II. András által is – egy adománylevélben – említett településen a történetírók és az öregek szerint a szászok betelepülésétől fogva volt szőlőművelés. A németek a Dual nevű, nagyjából 50 hektáros dűlőt tartották a legjobbnak a környéken, ahol a hagyományos erdélyi karikás metszéssel művelték a szőlőket. A mindent felforgató állami gazdaságok a régi szőlőket kiforgatták és újratelepítették (a gépesíthetőség okán), valamint újabb területeket is művelés alá vettek, így a rendszerváltozás idején mintegy 70 hektár szőlő zöldellt a határban a Dual és a Blăgaia dűlőkben. Hagyományosan fehérszőlőket telepítettek, a legjellemzőbb a királyleányka mellett a sauvignon blanc, a fehér leányka és az olaszrizling voltak.

Liliac dűlőA Liliacnak azonban nem csak itt vannak területei, bár a borászat központja Bátoson található. A közeli Szászlekencén (Lechinta – nem összetévesztendő az azonos román nevű Maroslekencével!) szintén van szőlőültetvényük, nézzünk hát körül arra is. Szászrégenből Besztercének kell indulni, majd Galacfalva (Galații Bistriței) után balra térve juthatunk el Szászlekencére. A valamikori Sajó-besztercei borvidék legnevezetesebb termőhelye ma nincs túl jó állapotban, de az út melletti hatalmas, déli fekvésű dombháton ameddig a szem ellát szőlőültetvények vagy azok nyomai fedezhetők fel. Az egykor igen jómódú szász nagyközség jelentős mértékben foglalkozott szőlőműveléssel, az államosításkor 614 hektár szőlőt vettek el a szászlekencei tulajdonosoktól! Az itt megalakult állami gazdaság aztán a szőlők java részét korszerűen újratelepítette, a közvetlenül a településhez tartozó szőlők területe ekkor mintegy 270 hektárra rúgott, főleg a Rupes, Zont, Fagadan, Buna, Savinca, Stiolna dűlőkben. A valamikor híres lekencei szürkebarát, sauvignon blanc és tramini is több nemzetközi borversenyen ért el szép eredményt az 1950-es, ’60-as években, többek között Budapesten, Pozsonyban, Langeloisban és Ljubljanában (6 arany, 8 ezüst, 2 bronz). Mára a gazdaság kvázi megszűnt, a megmaradt összesen 60 hektárból Szászlekencén nincs egy vessző sem, a Liliac itt újratelepített területeket.

Monarchiába illő modern történet

New Wine from the Old World, hirdeti magát a Liliac egy bukaresti óriásplakáton, és a borokat kóstolva kénytelenek vagyunk igazat adni. A 2010-ben az amb.holding által alapított pincészet csupán egy apró, ám igen fontos szeletét adja a szerteágazó – ingatlanberuházás, erdőgazdálkodás, mezőgazdasági befektetések, bányászati jogok – portfoliónak. A többségében 1948-óta parlagon álló területek felvásárlása után (27 hektár Bátoson és 12 hektár Szászlekencén) a hagyományos erdélyi fajták mellett (királyleányka, fehér leányka, fekete leányka) világfajtákat is telepítettek (sauvignon blanc, muscat ottonel, merlot), tanácsadónak felkérték Rudolf Krizant, borásznak pedig Willi Opitzt. Az illmitzi illetőségű borász tételeit több hazai borkedvelő is ismerheti, lévén a Fertő-tó közel van, Willi borai pedig igen népszerűek. Nos, ő lett a Liliac borásza, és ennek megfelelően a borok osztrákosan hűvösek és elegánsak, semmi túlzás, kiugranak egy erdélyi-romániai sorból, vakon is bárki kiemeli őket, annyira más ez a stílus. Azt pedig, hogy nem a levegőbe beszélünk, jól jelzi a Bukaresti Nemzetközi Borversenyen (IWCB 2012) szerzett érmek mellett a Decanter World Wine Awardon (DWWA 2012) kapott két ezüst is. Egy frissen induló pincétől ez nem rossz teljesítmény! Ha tehát valaki arrafelé kóborol, érdemes egy rövid kitérőt tenni Bátosra, egy erdélyi, osztrák tulajdonú román pincészet kedvéért, ahonnan – meggyőződésem – egy magyar is kellemes szájízzel távozhat. A Liliac borok és a bátosi szőlőhegy tetejére épített hipermodern kóstolóhelyiség legalábbis erre tanítanak bennünket...


 

Borleírások:

Sauvignon Blanc 2011

Frissen vágott fű, egres, őszibarack és licsi az illatban. Kóstolva elképesztő frissesség, komoly savak, déligyümölcsök, egres és csalán. A lecsengése közepesnél hosszabb, a zöldes jegyek vezetik. Szuper!

Blue Moon 2010 (Fetească Neagră/Merlot)

Esterházyasan hűvös illat sok cseresznyével, meggyel, kevés borssal és komoly eleganciával. Kóstolva teljesen kerek és gyümölcsös, a tanninok szinte simogatnak, a cseresznye gurul a szájban, a savak szépen tartják a kortyot. Igazi ivóbor, kérek még!

Nectar of Transylvania 2011 (Muscat Ottonel)

Aszalt gyümölcsök, főleg kajszi az illatban, mellette kandírozott narancshéj és egy kis méz. Kóstolva sűrű, harapható textúra, sok mézzel, kajszival és gyönyörű savakkal, elképesztően jó egyensúllyal és hosszú lecsengéssel. Wow!

Hírlevél

Hirdetés

ENJOY BUDAPEST

CITY MAP

Vendéglátás a Digitalstandon!

digitalstand vendéglátás

ONLINE KASSZA

Hirdetés

Közösségi oldalak

Rólunk

Olvassa magyarország elsőszámú szakmai portálját, ahol a vendéglátóipar, a turisztika és az idegenforgalom külföldi és belföldi történéseiről egyaránt tájékozódhat. Vendéglátás Online, nemcsak a szakmának!