Itt vagy: KezdőlapBorlap"Mindig is Tokaj érdekelt igazán" - Interjú Ungváry Krisztiánnal

"Mindig is Tokaj érdekelt igazán" - Interjú Ungváry Krisztiánnal

Szerényen és alázattal fordul a borászkodáshoz Ungváry Krisztián történész és tokaji bortermelő, akivel a bortermeléssel kapcsolatos adminisztrációs anomáliákról is beszélgettünk. Az öntörvényű Ungváry számára a tudományos kutatómunka és a borászkodás is „tömény élvezet”.

furmint botrytis

Aszúsodásnak indult furmint

– Mi indít egy okos, a szakmájában elismert történészt arra, hogy borászkodni kezdjen?

– Édesanyám több szakácskönyvet is írt, és engem is érdekelt a gasztronómia. Emellett szerencsére két borkereskedő ismerősünk is volt: egy olasz és egy portugál. Mindketten Svájcban laktak, és nekik köszönhetően 1990 táján teljesen más rálátásom lett a borokra, mint addig. A külföldi borok megtapasztalása és a magyar borászat akkor még csapnivaló színvonala elgondolkodtatott. Először borkritikákat írtam, majd 1996-ban megvettem az első ültetvényt.

– Miért éppen Tokajt választotta, és azon belül miért az olaszliszkai Vayi-dűlőt? És nem mellesleg: mire elég két és fél hektár?!

– Mindig is Tokaj érdekelt igazán. Egyrészt a badacsonyi mellett nekem ez a legszebb borvidék. Meghatározó volt egy vízitúra 1988-ban, amelynek végállomása Tokaj volt. Ezt követően volt még néhány sorsszerű találkozásom az itteni borokkal és borászokkal. 1997-ben vettem az első területet a Vayi-dűlőben. A terület szépsége és egyedi adottságai miatt fel sem merült, hogy másutt vegyek szőlőt. Annál is inkább, mert az olaszliszkai határnak ez a leghíresebb dűlője. A két és fél hektáros birtokméret folyamatosan alakult ki (először csak 800 négyszögöl szőlőm volt). Többre biztos nincs szükségem ahhoz, hogy az elképzeléseimet valóra váltsam. Hegyalja minden szőlőfajtája megtalálható a birtokon, furmintból és sárga muskotályból több, hárslevelűből és kövérszőlőből, valamint zétából kevesebb, és emellett még 800 tőke pinot noirt is telepítettem.

– Történészként a legnagyobb ismertségre közéleti személyek állambiztonsági érintettségének leleplezésével tett. A szőlő gondozásában is ugyanilyen alapos? Egyenként szedi le a tetveket, kártevőket a tőkékről?

– Cáfolnom kell ezt az állítást, mert Németországban egyáltalán nem erről vagyok ismert. Ráadásul én nem leleplezéseket írtam – még ha ez így is csapódott le sokakban –, hanem egy rendszer működését és az egyéni felelősségek mértékét kívántam bemutatni. Ami a szőlészeti munkákat illeti, azokat szerencsére Kovalik Miklós barátomra bízhatom, akivel már 15 éve működünk együtt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nyáron ne vennék magam is részt a munkálatokban, már ha van időm: a kőkiszedéstől a kapálásig minden munkafolyamatot végeztem már.

– Hatott esetleg a borász identitása a történészi munkájára is? Volt, hogy a szőlő inspirálta valamilyen kutatásra? Tényleg, tudja már, mi történt Tokaj-Hegyalján 1956-ban és 1968-ban?

– A borászat kapcsán komoly szociológiai ismereteket lehetett szerezni a környékről, olyanokat, amelyeket Budapestről soha. Ez azonban csak nagyon indirekt módon csapódik le a történeti munkámban. A helyzet inkább fordított: rendkívül érdekes párhuzamokat tudok találni a magyar vidék jelenlegi állapota és például az 1930-as évek szociális problémái között.

– Melyiket bánja jobban: ha borászok lesajnálva mondják önre, hogy történész, vagy ha történészek súgnak össze a háta mögött, és minősítik szimplán borásznak?

– Számomra nem kétséges, én elsősorban történész vagyok, aki jóindulatú amatőrként tanul egyet s mást a borászatról. Soha sem leszek Szepsyhez mérhető borász. Hiányzik ehhez a tudásom, az életemet sem erre tettem fel, bár nagyon sok energiát áldozok rá. Ettől még csinálhatok rendkívüli borokat is, de ez más kérdés. Kell lennie bennem annyi szerénységnek, hogy a helyén tudjam kezelni a teljesítményemet. Egy igazi borászt egyébként nem feltétlenül az különböztet meg egy amatőrtől, hogy mindig minden bora jobb, hanem az, hogy mindent sokkal tudatosabban tesz. Ezen a téren még sokat kell fejlődnöm.

– Azért a hobbija is hoz valamit a konyhára? Egyáltalán: látott már pénzt a szőlőből?

– A szőlő jó esetben nullszaldós tevékenység. Most hogy a birtokon komoly fejlesztések történtek, egyértelművé vált, hogy ez pénzügyileg soha sem fog megtérülni. Szerencsére történészként egyelőre viszonylag elfogadható módon el tudom tartani a családomat, köszönhetően részben annak, hogy a rendszerváltás után mással is foglalkoztam, és ez megteremtette anyagi függetlenségem hátterét.

ungváry krisztián

– Csak nem valami illegális machinációra kell gondolni?!

– Szó sincs róla! A rendszerváltás után, az egyetemi éveim alatt kicsit befektettem a család és a tágabb rokonság kárpótlási jegyeit. Ha abbahagytam volna az egyetemet, és csak ezt csinálom, akkor most húszszor ekkora birtokom lehetne. Én azonban a tudományt választottam, ezért így csak egy jobb családi lakásra gyűlt össze a szükséges pénz. A történész szakmában azonban ez sem kevés: ha most lakbért vagy devizahitelt kellene fizetnem, nem is álmodhatnék arról, hogy borászkodjam Hegyalján.

– Ez a másfél évtized nyilván elég volt arra, hogy kikristályosodjon önben, milyen stílusú borokat szeretne készíteni. Pontos, precíz, kifinomult italokra, vagy inkább szenvedélyes, magukért beszélő, tüzes borokra vágyik?

– Taszítanak a túl alkoholos borok. Kedvenceim a német rajnai rizlingek, ha tehetném, ebből a szőlőfajtából még telepítenék egy kísérletre valót. Egy bornál fontos, hogy legyenek jó, de nem túl agresszív savai, engem vonz, ha van valami izgalmas sav-maradékcukor balansz is a borban. A fahordós érlelést csak nagyon kis mértékben tartom indokoltnak, kedvenceim azok a borok, amelyek elsősorban a gyümölcsről szólnak.

– Tanulmányaiban nyoma sem lehet a negédes, csöpögős hangvételnek, ám ha éppen olyan az évjárat, megengedi magának, hogy talpraesett édes borokat készítsen?

– Alapvetően édes borokkal kezdődött a termelői karrierem, sőt még most sem jutottam el oda, hogy fő termékem a száraz bor legyen. Ezen sajnos – piaci okokból – változtatni kell. Azért sajnos, mert szerintem a Vayi-dűlő elsősorban a félszáraz kategóriától édesebb borokra alkalmas. Szerencsére a százéves furmint és hárslevelű ültetvény szárazban is csodálatos bort produkál. Legbüszkébb azonban a 2008-as félszáraz Novemberi Szüretre és a 2008-as Cuvée boromra vagyok.

– Sokszor egy-egy tanulmánya, publikációja vihart kavart, de önt sosem foglalkoztatta, hogy éppen ki perli be. A borkészítésben is ilyen önfejű? A szakma érdekében milyen anomáliák ellen emelné fel leginkább a szavát? Van esetleg véleménye a közelmúltban majdnem megtárgyalt hegyközségi törvényjavaslatról?

– Azért készít bort a termelő, hogy eladja. Természetesen a piacot már maga választja ki ehhez, aztán vagy bejön neki, vagy nem. A borkészítésben sokkal nagyobb a fogyasztóra utaltság, mint a történészi munkában. Az asztalfióknak írhatok, de a pincének már anyagi okokból sem termelhetek. Ami a szakma anomáliáit illeti, ott sokat tudnék felsorolni. Már- már elviselhetetlenek az adminisztrációs kötelezettségek, miközben a hatóságok a termelőket gyakorlatilag bűnözőknek tekintik. Zavaró a teljes káosz, ami megnyilvánul például abban is, hogy néha a szakmai érdekvédelemre hivatott szervezetek jócskán megnehezítik a „védenceik” életét. Harmadsorban problematikusak a borbírálati szempontok is, például akkor, amikor egy bor „aszú jellegét” vagy „késői jellegét” kell eldönteni. Nagyon súlyos gondnak látom a jelenlegi földtörvényt is, mivel rengeteg parcellát tesz piacképtelenné az, hogy tulajdonosa nem lelhető fel, de a terület mégsem birtokolható el, de meg kell említenem az állami földek hűbérbirtok jellegű osztogatását is.

– Ha megélhetési szempontok nem számítanának, hol töltené inkább az idejét: kint a hegyen, vagy bent a kutatóműhelyben?

– Mivel mindkét tevékenység tömény élvezet, egyikről sem mondok le szívesen. Legjobb az volna, ha repülővel közlekedhetnék a két hely között. Ez az, ami soha sem fog (sajnos) megvalósulni. Úgy is fogalmazhatnék: munkaidőmből borzasztó sok fordítódik olyan dolgokra, amiket azért teszek, hogy eljuthassak a kutatóterembe vagy a dűlőbe. És itt nem elsősorban az út idejére gondolok (bár az sem kevés), hanem arra, hogy rengeteg adminisztratív feladatot kell elvégezni mindegyik tevékenység esetében.

Hírlevél

Hirdetés

ENJOY BUDAPEST

CITY MAP

Vendéglátás a Digitalstandon!

digitalstand vendéglátás

ONLINE KASSZA

Hirdetés

Közösségi oldalak

Rólunk

Olvassa magyarország elsőszámú szakmai portálját, ahol a vendéglátóipar, a turisztika és az idegenforgalom külföldi és belföldi történéseiről egyaránt tájékozódhat. Vendéglátás Online, nemcsak a szakmának!