Cikkek

Csak minden ötödik hazai vendéglő nyereséges

Huszonkét éve hallunk győzelmi jelentéseket a gazdaságról, így a turizmusról is. Ám mára mindenki érzékelheti az eltelt időszak eredménytelenségét. Itt lenne az ideje kimondani az igazságokat. Egyelőre csak szóban igaz, hogy a turizmus és a vendéglátás húzóágazat – véli a Magyar Hírlap munkatársa.

Az alábbi újságcímeket olvashattuk a közelmúltban: „Rekordon volt a vendégéjszakák száma tavaly az EU-ban. Rekordszámú vendég a csehországi gyógyfürdőkben. Rekordévközeli lengyel eredmény. Tíz százalékra csökken az éttermi fogyasztás áfája Horvátországban. Budapest lemaradóban Prágától és Bécstől. Kilenc százalékkal nőttek az európai szállodai árak. Ugyanakkor Magyarországon 16,1 millió vendégéjszakát regisztráltak, ez 2,8 százalékkal haladja meg a 2010-es adatot.”

 A bevételek azonban nem nőttek, a szállodások, vendéglátósok keresték tavaly a legkevesebbet – olvasható a Magyar Hírlapban. Csak minden ötödik vendéglő nyereséges. Az ingatlanárak viszont folyamatosan csökkennek a vendéglátó- és szállodaiparban. Az egyébként magas színvonalat nyújtó budapesti szállodák áraikban Európa sereghajtói. Az osztrák főváros honlapjára tekintve láthatjuk, hogy a bécsi konyhát hirdetik. Prágában szinte minden sarkon a tradicionális cseh konyhára hívják fel a figyelmet, és még a nem honi éttermekben is van a tradicionális konyhának étlapja. Az olaszok kitüntetik a magyar vendéglősöket, akik olasz konyhát is visznek. Hiánypótló alkotásként több mint kétezer kínai étel nevének hiteles angol fordítását összegyűjtő kiadvány jelent meg a közelmúltban Kínában. Barcelonában csak saját alapanyagokkal dolgozik a vendéglátás, még idegen nyelvű étlap sincs. Tovább >>>

 Vegyük végre észre az óriási szemléletbeli különbséget: Budapest honlapja a Michelin-csillagos éttermekkel kezd. Itthon sorban jelennek meg a francia konyhát reklámozó és minősítő katalógusok. Szakembereink azzal érvelnek, „a magyar konyhának már a meghatározása is bonyolult, hiszen számos, eddig nemzetinek tartott ételről – lecsó, véres hurka, gulyás – derült már ki, hogy bizony más kultúrák gasztronómiájában sem ismeretlenek”. Aki egy kicsit is jártas a turizmusban, az tudja, hogy a külföldiek mindig a helyi konyhát keresik. Ám lassan nekünk, hazaiaknak is nyomoznunk kell az igazi után. Itt az ideje, hogy elég legyen a külföldi gasztronómia csodálatából. A döntéshozókban tudatosítani kell Széchenyi István felismerését, amely szerint „a hazai piac a legnagyobb piac”. Két évtized tapasztalatait leszűrve elmondható: egyelőre csak szóban igaz, hogy a turizmus-vendéglátás húzóágazat, hiszen húsz év sem volt elegendő a megfelelő irányítás, törvények és stratégiák megvalósítására. Adódik a kérdés: mindezért nem kellene felelősségre vonni az érintetteket? Vagy legalábbis – mint ahogy az utazásszervezőknél már működik – eltiltani attól a tevékenységtől, amelyben tevékenykedve kárt okozott.

Joomla 2.5 Templates
Joomla 2.5 Templates